2013. szeptember 7., szombat


- Detty Lakása -

( Detty Szemszöge )

Sietve szaladtam ajtót nyitni miután megszólalt a csengő. Miközben Matty a nappaliban a kanapén ülve nézte a tévét. A kedvenc meséje ment amiben csak autók szerepeltek. Nincs olyan nap hogy meg ne nézné, de mire való a gyerekkor ha nem erre. Az én jó kedvem viszont azonnal elszállt amint ajtót nyitottam. - Mit akarsz Alice? - kérdeztem az érkezőre nézve. - Matty-ért jöttem. Tudod, Derek az apja és akkor látja amikor akarj. Szóval azért vagyok itt hogy elvigyem. - kaptam meg a választ. - Nos! Ha Derek látni akarja a fiát akkor jöjjön érte ő. Neked nem adom oda a fiamat, sem most sem máskor. Ne vedd rossz néven de te idegen vagy számára. - vontam meg a vállam. - Te se vedd rossz néven Detty, de hamarosan nem csak egy idegen leszek neki. Hanem a mostohaanyja, ugyanis hamarosan Derek feleségül vesz. - vágott vissza nem is akármilyen magabiztossággal a tekintetében. Nem akartam mutatni de rosszul esett azt hallani hogy Derek felesége lesz. Nem tudom miért de....fájt. - Mész magadtól vagy én dobjalak ki? - kérdeztem továbbra is ellenségesen. - Matty itthon marad. Én vagyok az anyja, Derek pedig az apja. Engem nem érdekel hogy feleségül vesz e téged vagy sem.....a lényegen nem változtat. Matty-hez neked semmi közöd. Szóval mond meg a leendő férjednek hogy jöjjön érte ő vagy nem látja. Most pedig ha nem haragszol becsukom az ajtót. - beszéltem mindvégig higgadtan és megfontoltan majd lassan becsuktam előtte az ajtót. Szerencsére nem akadékoskodott tovább, pár perc múlva csak az autó motorjának hangját lehetett hallani ahogy elhajtott. - Úgy tűnik nem jön ma apu. De majd legközelebb. - ültem le Matty mellé a kanapéra. - Mit csináljunk ma? - simogattam a haját. - Nézzünk tévét. - felelte rögtön. - Oké, de később azért kicsit kimegyünk levegőzni is. Az sem árt, édesem. - húztam az ölembe és megpusziltam a homlokát. Ezután pedig együtt néztük meg a mese végét.
 Ahogy vége lett ismét a csengő hangjától volt hangos a ház, ezúttal azonban szerencsére nem Alice jött hanem Derek. - Szia, apa. - vetette magát Matty azonnal az apja ölébe, aki gyengéden ölelte magához - Alice mondta hogy nem engedted el vele Mateo-t. - nézett rám de én csak vállat vontam. - Detty! Én nem értelek. Miért vagy ennyire ellenséges Alice-el? - jött beljebb a házba miközben Matty lemászott az öléből és a játszószobába szaladt. - Nem vagyok vele ellenséges. Csak nem kedvelem. Ennyi az egész. - válaszoltam Derek kérdésére. - És ez akkor sem fog változni ha a feleséged lesz. - tettem hozzá halkabban beszélve. - A feleségem? Micsoda? Honnan veszed ezt? - kérdezte meglepetten. - Nem veszem feleségül. Sem most sem máskor. Egy házasság bőven elég volt nekem. - ült le közben az egyik fotelba. - Alig egy órája volt itt és ő maga újságolta el hogy te hamarosan feleségül veszed. - néztem ismét Derek-re, nem mintha sok közöm lett volna hozzá hogy mit tesz. - Mint ahogy azt az előbb mondtam, nem veszem feleségül. De....ha így is lenne....téged miért zavarna? - kérdezte furcsálló pillantásokat vetve rám. - Engem egyáltalán nem zavarna. - tagadtam a nyilvánvalót. - Látom rajtad hogy hazudsz. - állt fel és közelebb lépett hozzám. - Te akartál elválni. Esetleg meggondoltad magad? - nézett a szemembe kezeit az én kezemre simítva. - Nem. Dehogy. Nem gondoltam meg magam. - ráztam le magamról a kezeit. Tagadás, ez jutott most eszembe. Mert az igazat megvallva nagyon is megbántam. Bolond voltam. Pár kezdeti nehézségnek megadva magam, hagytam hogy a házasságunk tönkre menjen. És valóban az én ötletem volt a válás de ami megtörtént az már megtörtént. Nincs mit tenni. - Összepakolok Matty-nek.- indultam meg a gyerekszoba felé ahol pár perc alatt bepakoltam néhány holmit, ruhát és játékokat majd a csomaggal indultam meg vissza a nappali felé ahol Matty már az apja ölében várakozott az indulásra. - Vigyázz rá. És holnap legkésőbb délután hozd haza. Alice-el pedig ne hagyd kettesben. - adtam ki Derek-nek az utasításokat. - Te pedig fogadj szót apunak. - öleltem magamhoz a kisfiam. - Holnap találkozunk. Szeretlek. - pusziltam meg végül, aztán kisétáltak a házból. Már most hiányzott, de mindig így van ha Derek elviszi. Szerencse hogy velem több időt van. Nem bírnám nélküle egy napnál tovább. Leültem a kanapéra és csak céltalanul váltogattam a csatornákat......... 
Egészen addig míg újra meg nem hallottam a csengőt. - Megyek már. - kiabáltam ki közben az ajtó felé igyekezve. - Te jó ég Nate. De jó hogy itt vagy. - öleltem át az érkezőt és azonnal beljebb tessékeltem a házba. - Mi történt? Baj van? - kérdezte azonnal, nem hiába vagyunk jó barátok, már nyitott könyv vagyok előtte. Mindig tudja hogy ha baj van vagy ha rosszul érzem magam. - Nem történt semmi. Csak az előbb volt itt Derek. Matty-ért jött mint általában, de nem is ez kavart fel hanem az hogy előtte Alice is itt volt. Azt mondta hamarosan Derek feleségül veszi. - meséltem el nagy vonalakban a lényeget miközben már éreztem a szememben megjelenő könnycseppeket. - Hé, ne sírj. - simogatta az arcom. - Azt hittem, hogy már túl vagy Derek-en. - nézett a szemeimbe. - Így is van. Már.....túl vagyok rajta, csak hirtelen ért az hogy ő máris újra elkötelezi magát. Ráadásul Alice mellett. - sóhajtottam. Nem volt teljesen igaz amit mondta, már ami azt illeti hogy túl vagyok Derek-en, mert ez nem igaz. Szeretem, még mindig. - Igazad van. El kell felejtenem ezt az egész. Derek-hez már semmi közöm, csak Matty köt össze minket. - fogtam meg Nate kezét ezzel is nyugtatva magam. - Tudod, hogy én mindig itt leszek. Ha bármiben segíthetek, csak szólj. - mosolygott rám miközben gyönyörű  kéken csillogó szemeibe néztem. - Köszönöm. Hálás vagyok. - öleltem át de aztán valami furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha neki ez többet jelentett volna és nem is tévedtem. A következő pillanatban lassan hajolt közelebb hozzám és megcsókolt. A legmeglepőbb azonban az volt hogy én viszonoztam is. - Nate...- toltam el magamtól pár pillanattal később. - Sajnálom Detty....nem lett volna szabad. - lépett el tőlem bűnbánó pillantásokat vetve rám. - Nem! Semmi baj. Csak....megleptél. - vallottam be az igazat. - Csak megleptelek? Vagy inkább megijesztettelek? - kérdezte mosolyogva de érezhető volt hogy ez nem jókedv a részéről hanem inkább kerülni próbálta a kínos pillanatokat. - Öhm....nem tudom. - csóváltam a fejem eltűnődve azon hogy mi lenne most a legjobb válasz. - Te vagy az egyik legjobb barátom Nate. És nem akarom elrontani egy bonyolult kapcsolattal. Alig három hónapja még férjnél voltam, most pedig egyedülálló anya vagyok. Nem hozhatok hirtelen döntéseket. Sok múlik ezen. - mondtam teljesen komolyan, ugyanakkor valami azt súgta hogy minden kételyem ellenére meg kellene adnom magam ennek az érzésnek amit Nate vált ki belőlem. - Még egy próbát sem ér meg? - lépett vissza közvetlenül elém és így nézett le rám. - De igen.....azt hiszem megér egy próbát. - mosolyodtam el és ezúttal én voltam az aki átszelte a kettőnk között lévő távolságot, hevesen csókolva őt. Kellett most ez az érzés, hogy van aki velem is törődik, hogy van akinek én kellek. - Csak....ne siessük el. - súgtam a csókunkba. - Nem sietünk sehová. Nem sürgetlek. És hogy ezt el is hidd....most elmegyek. - indult el az ajtó felé. - Nate várj. Nem kell elmenned. - siettem utána. - Tudom. De egyébként is van még pár elintézni valóm. De ha gondolod később visszajövök. - karolta át a derekam így húzva magához. - Az nagyon jó lenne. - utaltam arra hogy később visszajön. - Akkor....később látjuk egymást. - adott még egy rövid búcsúcsókot aztán elment. Csak akkor esett le hogy mi történt kettőnk között az imént amikor becsukódott az ajtó. Nem mondhatnám, hogy bántam a dolgot. Ugyanakkor a szívem még mindig Derek után húzott és ez megnehezítette. De tudtam hogy itt az ideje elengedni a múltat és egy új jövő felé haladva minden lehetőséget meg kell ragadni.....