Zene: Leona Lewis - Come Alive

- Jeremy szobája -

( Jeremy Szemszöge )

Három hónap telt el azóta hogy Bonnie meghalt. Még azóta sem tudtam elfogadni. De hogyan is tudnám, hogyan nézhetnék szembe a ténnyel, hogy az akit szeretek nincs többé velem. Fizikailag nem. Csak most hogy meghalt, jöttem rá arra hogy mennyi időt pazaroltam el és hogy az amit Anna jelentett számomra meg sem közelíti azt a szerelmet amit Bonnie iránt érzek. Nélküle üres az életem, a napok csak peregnek, értelem nélkül. Csak az a pár perc ér valamit amit vele tölthetek amikor látom őt. De akkor is csak szellemként. - Jeremy! - ébresztett fel a gondolataimból egy ismerősen csengő hang és ahogy megfordultam, felderült az arcom. - Bonnie. - léptem oda hozzá sietve de amikor a kezemmel az arcát próbáltam megsimogatni, a kezem egyszerűen.....áthatolt rajta. - Képtelen vagyok megszokni, hogy nem vagy....itt. - csóváltam a fejem csalódottan. - Jeremy! Semmi baj. - próbált biztatni, kevés sikerrel. - Nekem kellene most halottnak lennem. Nem neked. Élned kellene. - néztem rá keserűen. - Ilyet ne is mondj. Hallod? Néz rám Jeremy. Jeremy!.....- Bonnie. Képtelen vagyok megszokni, hogy nem vagy....itt.- Jeremy! Semmi baj. Nekem kellene most halottnak lennem. Nem neked. Élned kellene.- Ilyet ne is mondj. Hallod? Néz rám Jeremy- Ez az én döntésem volt és nem bántam meg. Soha nem is fogom. - kérlelt míg eleget nem tettem a kérésének. - Ez az én döntésem volt és nem bántam meg. Soha nem is fogom. - csóválta a fejét. - De....- kerestem a szavakat amik a fejemben összeálltak, csak kimondani nem tudtam. - Nem lehetne valamit...tenni? - kérdeztem végül. - Nem Jeremy. Nem lehet. Egyszerűen el kell fogadnod. - kaptam meg a választ, ami csak még inkább elkeserített. - Szeretlek Bonnie. Soha nem fogom elfogadni azt hogy nem vagy itt. - léptem elé, de tudtam hogy úgy sem érzi a közelségem ahogy én sem az övét és ez már megőrjített. - Valaminek lennie kell. Hiszen...te is visszahoztál engem az életbe. Egy másik boszorkány is megtehetné azt hogy visszahoz téged. - találgattam. - Nem Jeremy. Nem. - rázta a fejét ellenkezve. - De miért? - kérdeztem értetlenül. - Én meghaltam azért hogy te élj. Ha egy másik boszorkány fel próbálna éleszteni engem akkor ő halna meg. Értem pedig ne haljon meg senki. - magyarázta el és így már minden világos volt. - Ez akkor sem fair. Nem adom fel. - fordítottam neki hátat. - Jeremy....- kezdett egy újabb mondatba majd hirtelen elhallgatott erre pedig én is visszafordultam felé. Olyan arcot vágott, mintha valami eszébe jutott volna. - Mi az? Mi a baj? - kérdeztem zavartan. - Talán mégis van mód arra, hogy....én is...újra éljek. - nézett a szemembe. - Ez remek. És mi az? - sürgettem. - Pontosan nem tudom. De....azt tudom hogy ki segíthetne. - bólogatott és ott láttam a szemében csillogni azt a valamit ami rajtam is eluralkodott....a reményt. - Keresd meg a nagynénémet. Ashley Bennett, ő is boszorkány. Staunton-ban él. - sorolta el amit tudnom kellett én pedig lejegyzeteltem a nevet és a címet, hogy megtaláljam. - Most azonnal indulok. - kezdtem el néhány holmit a táskámba dobálni. Szerencse hogy a szobámban voltunk, mert így hamar elkészültem. - Sietek. És....meglátod minden rendben lesz. - néztem rá biztatva őt. - Szeretlek Jeremy. - suttogta s mire én bármit reagálhattam volna rá már el is tűnt. Nem volt tovább miért maradnom azonnal kocsiba ültem és elindultam megkeresni Ashley Bennett-et.

- Staunton -

( Ashley Bennett Szemszöge )

Kora délután volt amikor megszólalt a csengő. Nem vártam vendéget és amikor ajtót nyitottam egy ismeretlen fiatal fiúval találtam magam szemben. - Jó napot. Segíthetek? - érdeklődtem kedvesen, ugyanakkor gyanakvóan, nem lehet az ember elég óvatos, ha idegennel áll szemben. - Jó napot. Én Ashley Bennett-et keresem. Nem tudom, jó helyen járok? - nézett rám kérdőn a fiú. - Én vagyok Ashley Bennett. - húztam ki magam, most már eléggé felkeltette a kíváncsiságom. - Hála az égnek. - sóhajtott. - Jeremy Gilbert vagyok, de ez most nem is fontos. Az unokahúga miatt vagyok itt. Bemehetek? - kérdezte. - Az unokahúgom? Bonnie? - kérdeztem vissza értetlenül állva a helyzet előtt. - Nem. Nem jöhet be. Amit mondani akar azt itt is elmondhatja. - mondtam ellent, tartottam attól hogy egy vámpírral állok szemben. - Igen, Bonnie-ról van szó. De....- nézett rám kemény ellentmondást nem tűrő tekintettel. - Nem vagyok vámpír ha esetleg ettől tart. A segítségére van szükségem. Bonnie nem rég meghalt. Ő küldött ide, abban a reményben hogy ön tud nekünk segíteni. - hadarta el gyorsan. Én viszont ledöbbentem a hallottakon. Eleinte csak hebegve habogva szedtem a levegőt és kellett pár perc hogy szóhoz jussak. - Bonnie meghalt? - szörnyülködtem el teljesen. - Te jó ég. Hogyan történt? És mégis hogyan tudott téged ide küldeni ha már halott? Nem értek semmit sem. - ráztam a fejem egyfolytában. - Igen, meghalt. Túl sokat varázsolt és amikor engem visszahozott az életbe, az övével fizetett. Kinyilvánítást használt...gondolom már hallott róla hogy milyen varázslat ez. És úgy tudott ide küldeni, hogy én látom és hallom is a szellemeket, ezáltal pedig őt is. De kérem ne húzzuk az időt. Három hónap eltelt.....és most először végre van egy kis remény hogy újra közöttünk lehet. Tud segíteni? - támaszkodott neki az ajtófélfának miközben beszélt. - Mindent értek. - bólintottam. - Azt hiszem igen....tudok segíteni. Ugyanakkor egyedül nem fog menni. Összesen öt boszorkány kell....én egymagam nem tudom megtenni....abba belehalnék és Bonnie sem jutna vissza az élők közé. Szóval.....tudsz még négy boszorkányt szerezni? - kérdeztem Jeremy-t. - Esetleg a nővérem Abby. - vetettem fel egy ötletet. - Abby már nem tud segíteni, már nem boszorkány. Nem rég vámpír lett, azt hittem tud róla. - felelte, én pedig majdnem összecsuklottam az ajtóban. A nővérem vámpír és én ezt csak most tudom meg. - Én nem tudok boszorkányt szerezni önnek de a barátaim igen. De ahhoz velem kell jönnie Mystic Fall's-ba. - válaszolt végül minden kérdésemre. - Rendben. Várj meg itt. Máris jövök. - csuktam be előtte az ajtót majd felsiettem a szobámba ahol egy bőröndbe szórtam néhány holmimat és mindent ami csak kellhet, a könyvet sem felejtve ki amiben minden le van írva a varázslatról. - Itt vagyok. - nyitottam ki ismét az ajtót. - Indulhatunk. - csuktam be magam mögött az ajtót majd miután beszálltunk az autóba meg sem álltunk Mystic Falls-ig.....